A tegnapi mélypont után a mai nap mérlegelése nagyszerűen alakult. Ha nem digitális mérleg lenne, és mutatóval rendelkezne, akkor 69.9 kg-on állt volna meg. :) Gondoltam, hogy a tegnapi eredmény csak átmeneti volt, de azért el se tudom mondani, mennyire örültem, mikor megláttam azt a kicsi 6-ost ott a mérlegen. Most a fő fókusz az lesz, hogy most már tényleg lefelé mozduljak.
Az utóbbi időben munka közben videókat hallgatok. Van egy ABC által készített sorozat, az Extreme Weightloss, amiben extrém módon elhízott emberek kérnek segítséget. Amennyiben kiválasztásra kerülnek, akkor a cukorfalat és hiperaktív (vagy inkább agilis) Chris Powell (néha napján a feleségével, Heidi Powell-el együtt) egy év alatt segít nekik, hogy lefogyjanak rendes méretűre. Végülis egy valóságshow, ahol nyomon követik az egy évüket, negyed évenkénti mérlegeléssel. Hatalmas súlyok mozdulnak meg ezekben a hónapokban, és hatalmas akaraterőt mutatnak. A legtöbbjüknek minimum 100 kg túlsúlya van, az egyik legsúlyosabb ember 210 kg volt. Hihetetlen, hogy mire képesek. Volt, aki azt tűzte ki célnak, hogy le szeretne futni egy maratont, és megtette. És miközben leadják a kilóikat, aközben megtalálják önmagukat. A tréner, Chris szerint nemcsak fizikailag kell változni, hanem mentálisan is. Sokuknak lelki problémáik vannak, amik miatt megpróbáltak elbújni a kilók mögött, ezeket is meg kell oldaniuk. Na, szóval ezeket szoktam hallgatni, motivációnak nagyon jó. Tudom, hogy egy tipikus amerikai sorozat, hatalmas nagy érzelemmel, feszültségekkel, stb. Attól még tetszik.
Pont a mai egyik részben szerepelt egy 25 éves srác, nős, egy kislány apukája. Kb. 225 kg-ot nyomott. Iszonyat lelkesen nekiállt és az első három hónapban leadta az előirányzott 50 kg-ot. Viszont utána kezdődtek a problémák, és a végére kiderült, hogy gyors-étel függő. Nemcsak az történt, hogy nem tudta megállni, hogy ne egyen, hanem szó szerint függőségben volt, hazudott érte a feleségének, a trénerének, aztán elkezdett befordulni, hibáztatni magát, és a végén még öngyilkos hajlamai is felszínre kerültek. Végülis nem követett el semmi ilyet, viszont nem sikerült megcsinálnia azt, amit a legjobban szeretett volna, és ez egyfajta meghasonlást is okozott benne. A tréner is belátta, hogy hivatásos segítségre van szüksége és beutalták egy rehabilitációs központba. Itt videó linkje itt található, viszont angolul van.
Belegondoltam, hogy még ha nem is a gyorséttermi ételeket nézem, iszonyatos egy dolog ez az ételfüggőség. Nagyon egyet tudok érezni azokkal, akik az ételhez fordulnak, bármi is történik velük. Nekem is rengetegszer volt, hogy csak az tudott megnyugtatni, hogyha nekiálltam enni. És nem addig ettem, amíg éhes voltam, hanem addig ettem, míg volt mit. Ha elfogyott, akkor kerestem valami mást, amit meg lehet enni. Néha egy-egy rohamomban képes voltam mindent elpusztítani, amit otthon találtam, attól függetlenül, hogy édes-sós. Megtanultam, hogy ha pl. valami nassolós dolgot kidobok, akkor azt csomagolás nélkül tegyem (pl maradék csoki, szotyi, stb), különben, ha a csomagolással együtt dobom ki, akkor arra is képes lennék, hogy kibányásszam a szemetesből (nem mintha megtettem volna, de már volt, hogy majdnem kísértésbe estem). Ez lehet, hogy undorítóan hangzik, de sajnos van ilyen is. És iszonyat nehéz megállni és legyűrni azt a hangot, ami hajt belülről, hogy egyél, egyél, mert csak akkor érzed jól magad.
Néha még most is elkap egy-egy ilyen roham. Aztán persze utána jön a megbánás, az az érzés, hogy miért nem tudtam erősebb lenni, hogy én erre se vagyok képes, hogy ennyi akaraterőm sincs, és aztán persze jön megint, hogy akkor vígasztaljam meg magamat valami kajával, és itt vagyunk egy ördögi körben. Szörnyű érzés.
A mai napon, hála Istennek nem volt ilyen gondom. Tartani tudtam az előirányzott menüt. Viszont hátravan még az este, amikor egy csapatépítő bowling-ozásra megyünk, ahol lesz svédasztal is. :( Jó lenne megállni, hogy bármiből is egyek, ha már sikerült megint visszamennem a 70 kg alá.
A ma reggeli étrend igazából ugyanolyan felépítésű volt, mint a tegnapi, mivel megint duplán főztem a raguból, így el tudtam hozni magammal.
Reggeli: 60 g széndhidrátcsökkentett kenyér, szójamargarin, 1 kápia paprika
Tízórai: 1 db alma+5 db korpovit keksz
Ebéd: Az előző napi gombás karfiol ragu másik fele, hozzá 60 g csökkentett szénhidráttartalmú tészta
Uzsonna: 1 narancs
Vacsorára sajtos melegszendvicset terveztem, az viszonylag hamar elkészül, bár mondjuk a tejtermékeket próbálom mostanában kiiktatni, azért egyszer-kétszer beköszön a sajt...
A mai napi motiváció legyen a következő:
Magyarán: 6 hónap múlva nem fogsz emlékezni azoknak a sütiknek az ízére, viszont látni fogod az eredményt... Úgy legyen! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése