Büszkeség balítélet nélkül...

Elmaradtam egy napot a "naplóírással". Mentségemre legyen mondva a tegnapi és a mai nap igazán ugyanúgy néz(ett) ki, legalábbis menü szintjén, úgyhogy sok minden nem maradt ki. :)

A tegnapi nappal kapcsolatban azért van mire büszkének lennem. Hazaérve, észrevettem, hogy kifogytam a sajtból. Eddig is már valami régi maradékot használtam fel (agrármérnök nagynéném nézetét szem előtt tartva - nincs romlott tejtermék, csak túlérett - sajtot soha nem dobok ki, max akkor, ha már tényleg oda nem illő penészdarabok díszítik), de sajnos a sajtnak nem sikerült reprodukálnia magát, így elfogyott... Mivel sajtos szendvicset terveztem vacsorára, így mindenképpen szükségem volt rá. Úgy éhesen elindultam az Aldiba bevásárolni. Ilyenkor a múltban előjöttek a  "rohamok" és bevásároltam, amit épp megkívántam, egy kis édesség, egy kis nassolós, egy kis szotyi, stb. Nos, kijöttem az Aldiból úgy, hogy a diabetikus lekváron, a korpovit kekszen és a sajton kívül csak 3 db narancsot vettem. Tudom, hogy nem nagy dolog, de mégis olyan büszke voltam magamra, hogy minden mást megálltam. :)

Mióta azért lement majdnem 11 kg, kicsit jobban szeretek öltözködni, végre jól is állnak rajtam a ruhák. Kerestem tegnap, hogy mit vegyek fel ma, és a végén ott álltam, hogy minden szétdobálva körülöttem, és közben mérgesen mondom, hogy nincs egy göncöm se, amit fel tudnék venni... Nálam eddig ilyen nem volt, csupán filmekben, úgy látszik egyre jobban előtör a nőies énem.... Már ideje volt, elég sokáig tartottam bezárva a zsírréteg alatt... :)

Egyébként a súlyom most felment 70,0 kg-ra, de ezen nem keseredek el, ekkora kilengés megengedett (főleg úgy, hogy az én keksz-diétás lekvár kilengésemnek köszönhető... :) )

A mai (és tegnapi) menüsor:

Reggeli: Zabkása deluxe

Tízórai: tegnap 3 db kiwi // ma 1 alma+5 db korpovit keksz

Ebéd: 250 g sütőzacskóban készült mexikói zöldségkeverék, valamint 50 g füstölt tofu (szójaszószban marinálva és kevés olívaolajon, teflonban kisütve)

Uzsonna: tegnap 1 db alma // ma 1 db narancs

Vacsora: tegnap kb 60 g szénhidrátcsökkentett kenyérből készült sajtos melegszendvics, gyöngyhagyma savanyúsággal és Édes Anna nevű paprikakrémmel (nem tudom, miért kattantam rá annyira, de komolyan muszáj volt ennem). A mai napra is ezt a vacsorát tervezem, talán savanyú uborkával a hagyma helyett.

És a mai napi motivációs kép se maradjon el:

Magyarán:  Bele fogok férni abba a ruhába megint, majd csak figyelj... - Ha tudsz róla álmodozni, akkor el is érheted...

Haaaaappy kedd...

A tegnapi mélypont után a mai nap mérlegelése nagyszerűen alakult. Ha nem digitális mérleg lenne, és mutatóval rendelkezne, akkor 69.9 kg-on állt volna meg. :) Gondoltam, hogy a tegnapi eredmény csak átmeneti volt, de azért el se tudom mondani, mennyire örültem, mikor megláttam azt a kicsi 6-ost ott a mérlegen. Most a fő fókusz az lesz, hogy most már tényleg lefelé mozduljak.

Az utóbbi időben munka közben videókat hallgatok. Van egy ABC által készített sorozat, az Extreme Weightloss, amiben extrém módon elhízott emberek kérnek segítséget. Amennyiben kiválasztásra kerülnek, akkor a cukorfalat és hiperaktív (vagy inkább agilis) Chris Powell (néha napján a feleségével, Heidi Powell-el együtt) egy év alatt segít nekik, hogy lefogyjanak rendes méretűre. Végülis egy valóságshow, ahol  nyomon követik az egy évüket, negyed évenkénti mérlegeléssel. Hatalmas súlyok mozdulnak meg ezekben a hónapokban, és hatalmas akaraterőt mutatnak. A legtöbbjüknek minimum 100 kg túlsúlya van, az egyik legsúlyosabb ember 210 kg volt. Hihetetlen, hogy mire képesek. Volt, aki azt tűzte ki célnak, hogy le szeretne futni egy maratont, és megtette. És miközben leadják a kilóikat, aközben megtalálják önmagukat. A tréner, Chris szerint nemcsak fizikailag kell változni, hanem mentálisan is. Sokuknak lelki problémáik vannak, amik miatt megpróbáltak elbújni a kilók mögött, ezeket is meg kell  oldaniuk. Na, szóval ezeket szoktam hallgatni, motivációnak nagyon jó. Tudom, hogy egy tipikus amerikai sorozat, hatalmas nagy érzelemmel, feszültségekkel, stb. Attól még tetszik.

Pont a mai egyik részben szerepelt egy 25 éves srác, nős, egy kislány apukája. Kb. 225 kg-ot nyomott. Iszonyat lelkesen nekiállt és az első három hónapban leadta az előirányzott 50 kg-ot. Viszont utána kezdődtek a problémák, és a végére kiderült, hogy gyors-étel függő. Nemcsak az történt, hogy nem tudta megállni, hogy ne egyen, hanem szó szerint függőségben volt, hazudott érte a feleségének, a trénerének, aztán elkezdett befordulni, hibáztatni magát, és a végén még öngyilkos hajlamai is felszínre kerültek. Végülis nem követett el semmi ilyet, viszont nem sikerült megcsinálnia azt, amit a legjobban szeretett volna, és ez egyfajta meghasonlást is okozott benne. A tréner is belátta, hogy hivatásos segítségre van szüksége és beutalták egy rehabilitációs központba. Itt videó linkje itt található, viszont angolul van.

Belegondoltam, hogy még ha nem is a gyorséttermi ételeket nézem, iszonyatos egy dolog ez az ételfüggőség. Nagyon egyet tudok érezni azokkal, akik az ételhez fordulnak, bármi is történik velük. Nekem is rengetegszer volt, hogy csak az tudott megnyugtatni, hogyha nekiálltam enni. És nem addig ettem, amíg éhes voltam, hanem addig ettem, míg volt mit. Ha elfogyott, akkor kerestem valami mást, amit meg lehet enni. Néha egy-egy rohamomban képes voltam mindent elpusztítani, amit otthon találtam, attól függetlenül, hogy édes-sós. Megtanultam, hogy ha pl. valami nassolós dolgot kidobok, akkor azt csomagolás nélkül tegyem (pl maradék csoki, szotyi, stb), különben, ha a csomagolással együtt dobom ki, akkor arra is képes lennék, hogy kibányásszam a szemetesből (nem mintha megtettem volna, de már volt, hogy majdnem kísértésbe estem). Ez lehet, hogy undorítóan hangzik, de sajnos van ilyen is. És iszonyat nehéz megállni és legyűrni azt a hangot, ami hajt belülről, hogy egyél, egyél, mert csak akkor érzed jól magad.

Néha még most is elkap egy-egy ilyen roham. Aztán persze utána jön a megbánás, az az érzés, hogy miért nem tudtam erősebb lenni, hogy én erre se vagyok képes, hogy ennyi akaraterőm sincs, és aztán persze jön megint, hogy akkor vígasztaljam meg magamat valami kajával, és itt vagyunk egy ördögi körben. Szörnyű érzés.

A mai napon, hála Istennek nem volt ilyen gondom. Tartani tudtam az előirányzott menüt. Viszont hátravan még az este, amikor egy csapatépítő bowling-ozásra megyünk, ahol lesz svédasztal is. :( Jó lenne megállni, hogy bármiből is egyek, ha már sikerült megint visszamennem a 70 kg alá.

A ma reggeli étrend igazából ugyanolyan felépítésű volt, mint a tegnapi, mivel megint duplán főztem a raguból, így el tudtam hozni magammal.

Reggeli: 60 g széndhidrátcsökkentett kenyér, szójamargarin, 1 kápia paprika

Tízórai: 1 db alma+5 db korpovit keksz

Ebéd: Az előző napi gombás karfiol ragu másik fele, hozzá 60 g csökkentett szénhidráttartalmú tészta

Uzsonna: 1 narancs

Vacsorára sajtos melegszendvicset terveztem, az viszonylag hamar elkészül, bár mondjuk a tejtermékeket próbálom mostanában kiiktatni, azért egyszer-kétszer beköszön a sajt...

A mai napi motiváció legyen a következő:

Magyarán: 6 hónap múlva nem fogsz emlékezni azoknak a sütiknek az ízére, viszont látni fogod az eredményt... Úgy legyen! :)

Uh, hétfő...

A mai reggel kicsit mérges voltam. Ráálltam a mérlegre és mérgesen konstatáltam, hogy ahelyett, hogy lefelé ment volna 70,7-ről felment 71,0 kg-ra. Azt hiszem a mérleg sokáig fog még pirulni, azok után, amiket mondtam neki, de aztán rájöttem, hogy igazából nem számít. Tudom, hogy pont ezek a pillanatok azok, amikor nem szabad elkeseredni, és mérgesen feladni. Már máskor is előfordult, hogy mikor izgatottan álltam reggel a mérlegre, nem olyat mutatott, amit szerettem volna. Emiatt nem szabadna igazán minden nap mérni magamat. Szóval gyorsan a hátam mögé teszem ezt az eredményt, és inkább arra fókuszálok, hogy menjek tovább. Fő a pozitív hozzáállás!

A mai napi bölcsessége:

Magyarán: Nem számít milyen lassan haladsz, csak ne állj meg.

A mai menü:

Reggeli: 60 g szénhidrátcsökkentett kenyér, szójamargarin, 1 db kápiapaprika

Tízórai: Fagyasztott málna joghurt + 2 tk tört lenmag

Ebéd: Tejfölös gombás karfiol ragu tésztával

Hozzávalók 1 személyre:

1/4 fej karfiol

1 ek olívaolaj

1/4 fej hagyma

1 zöldpaprika

75 g gomba

só, pirospaprika, bors, majoranna

1 ek liszt

1/2 dl tejföl (esetemben szójajoghurt volt)

60 g csökkentett szénhidráttartalmú tészta

A hagymát kockára vágtam és az olajon megsütöttem. Amikor elkészült, rászórtam a pirospaprikát. A rózsákra szedett karfiolt megmostam, megszárogattam, és a nagyobb darabokra vágott, megmosott gombával együtt a hagymára tettem. Átforgattam a paprikán. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, sót, borsot, majorannát tettem hozzá és fedő alatt , alacsonyabb tűzön pároltam.

A lisztet és a szójajoghurtot simára kevertem. Amikor a ragu megfőtt, levettem a tűzről, hogy ne legyen olyan forró, mikor hűlt egy kicsit, akkor hozzákevertem a lisztes joghurtot. Visszatettem a tűzre, és megvártam, hogy besűrűsödjön.

Szénhidrátcsökkentett lisztből készült tésztát készítettem  hozzá.

Tízórai: 1 alma + 5 db korpovit keksz

Vacsorára sajtos melegszendvicset tervezek, szénhidrátcsökkentett kenyérből.

Laza vasárnap egy kis nosztalgiával és fagyasztott málna joghurttal

Ma reggel valami oknál fogva már 6 órakor fent voltam. Persze, amikor lehetne aludni... Még egy darabig húztam a dolgot, de aztán amikor nem tudtam visszaaludni, inkább felkeltem. Úgy gondoltam, hogy akkor ha már felébredtem, elmegyek kocogni. Az idő jó volt, az utcákon alig mászkáltak (nem szeretem, mikor a gyalogosokat kell kerülgetnem), amúgy se szeretem, ha futás közben úgy bámulnak rám, mintha legalábbis valami ufó futna el mellettük. Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy nem érdekel, hogy mit gondolnak, plusz arra is, hogy én legalább megpróbálok tenni valamit. :)

Azért a sok holland év alatt hozzászoktam, hogy az 5-től 90 évesig legalább, mindenki futkározik. Még 2005-ben, amikor Hágában éltem, volt egy nagyon kedves élményem. Akkortájt kezdtem el először futni, és még kezdőként építgettem fel a futásadagomat, vagyis minden alkalommal emeltem, hogy aztán a végére tudjak folyamatosan futni. Ebbe ugye beletartozott x perc kocogás, x perc séta váltakozva. Amikor a két futás közt pont egy sétaszakasz jött, elkerült egy másik kocogó nő, és látván, hogy piros fejjel, szinte félholtan sétálok, elkezdett tapsolva lelkesen buzdítani, hogy ne adjam fel, hanem igenis menjek tovább. Ez annyira jólesett és megmaradt bennem, hogy még sokszor vissza szoktam gondolni rá. Nos, ilyenek a hollandok. :) Amúgy még most is emlékszem, hogy hol történt. Akkortájt a Scheveningse Bosjes nevű parkszerűség mellett laktunk, egy nagyon szép és jó környéken. Biciklisút veszi körül, valamint kis utak szelik keresztül kasul ezt a parkot. De nem olyan mesterségesnek tűnő park, hanem inkább egy erdőszerűség. Na, itt nagyon szerettem futni. A fenti eset pont a parknak a Scheveningseweg felőli (tengerpartra vezető) részén volt. :) Aztán elég sokat futottam a Madurodam (miniváros) melletti parkban is, aminek a legalacsonyabb pontján egy tó van, és a park fölötti utcában pedig ott magasodik a magyar nagykövetség épülete is. Nagyon szép hely. Úgy érzem, elég (holland)honvágyam van...

Reggel nagy örömömre megint lejjebb ment a súlyom, 70,7 kg-ot mutatott a mérleg. Talán, talán most már egyre közelebb lesz a hatvanakárhány is...

Tehát ezen is felbuzdulva elmentem kocogni. Nagyon jól esett. Ami a legjobb volt, hogy most végre sikerült 5 km-t mennem. Tudom, ez nem valami sok, de úgy vagyok vele, hogy minden egyes extra méter, amit megteszek az már győzelem magam, a kilóim és a lustaságom felett.

Egyébként a nosztalgiázás közben találtam elrettentő képeket. Lehet, hogy el kéne őket jó mélyre rejtenem, de úgy vagyok vele, hogy ezek emlékezetnek arra, hogy nem szabad elhagyni magunkat. Na, tehát ez volt a 2009-es mélypont.

Amúgy a mai napi menü kis különbséggel, ugyanaz volt, mint a tegnapi.

Reggelire megint Zabkása deluxe-ot ettem. Tízóraira 1 db narancs volt írva, ennek egyik felét megettem a reggeli futás előtt, a másikat pedig tízóraiként.

Mivel duplán főztem tegnap a zöldbabfőzelékből, így a másik felét ma ettem meg. Csak a tofut kellett frissen elkészíteni. 

Uzsonnaként ma egy diétás gyümölcsjoghurtot terveztem. Igazából gyümölcsjoghurtot bármiből lehet csinálni, de nem is lennék én, ha nem tennék bele egy kis "csavart". Még annak idején, mikor Moszkvából kellett dolgoznunk, reggelente az irodától nem messze található kajáldában szoktunk reggelit venni. Itt főleg helyben készített, biodolgokból készült ételek voltak, nagyon jók és finomak. Nos, a túrós-barackos palacsinta, a tortilla sushi tekercs és a különböző saláták igencsak ott voltak... Találtam ott egy joghurtot, aminek valami sárga izé volt az aljában, plusz valami nagyon érdekes habcsókra hasonló kis valami, csokival a belsejében. Húh, hogy ez így együtt milyen finom volt! Rövid nyomozás után kisütöttem, hogy az a sárga izé nem más, mint a nagyon egészséges homoktövis. Na, azóta ha tehetem, én is teszek a joghurtjaimba homoktövisvelőt. Az biztos mondjuk, hogy iszonyat savanyú, úgyhogy édesíteni mindenképpen kell mellé, viszont nemcsak egészséges, hanem finom is. :)

Fagyasztott málna joghurt

Hozzávalók 1 adaghoz:

10 szem fagyasztott málna

1 ek homoktövisvelő

édesítőszer ízlés szerint

1 pohár natúr joghurt - én szójajoghurtot használtam, mert próbálom valamennyire kikerülni mostanában  a tejtermékeket, bár a szójajoghurtnak elég erőteljes íze van, azért hozzá lehet szokni, előnye még az is, hogy a szénhidráttartalma nem olyan magas

Minden hozzávalót beletettem egy ilyen mini robotgépbe, és simára kevertem. Eltartott egy-két percig, mivel a málna fagyott volt. Viszont utána egy sima, majdnem fagyis krémet kaptam. Nagyon finom. :)

Fagyasztott málna joghurt

A vacsora ugyanolyan lesz, mint tegnap, az orosz halsaláta.

Most pedig nem maradt más, mint a mai nap "erősítése":

 Magyarán: A fegyelem nem más, mint választani aközött, amit most szeretnél és amit a leginkább szeretnél... Azt hiszem, ez nagyon találó, és be kell valljam, hogy elsők között került ki a konyhaszekrényemre...

Orosz halsaláta

A szombati napom nem úgy alakult, ahogy elterveztem volna. Megterveztem szépen, hogy mi lesz a napi menü, de sajnos nem jött össze. Ez most rajtam kívüli dolog volt, és igazából nem is léptem félre. Reggelire és tízóraira csak egy banánt sikerült megennem. Nem voltam ettől a legboldogabb, mert a banánnak amúgy is nagy az kalória és szénhidrátértéke, de most ez volt a leggyorsabb. Ez volt minden, amit délelőtt ettem. Viszont ebédre legalább sikerült visszatérnem a rendes kerékvágásba.

Szombati nap reggelén 70,9 kg voltam, ami végre megint erőteljesen közelít a 60-nal kezdődő számokhoz. Már nagyon várom.

Ebéd: Zöldbabfőzelék pácolt tofuval

Hozzávalók 1 személyre:

250 g fagyasztott zöldbab (frisset elég nehéz kapni, főleg, hogy én a zöld  zöldbabot szeretem)

1 ek olívaolaj

1 ek Graham liszt

1/4 lilahagyma

víz

pirospaprika, ételízesítő, só

szójajoghurt

100 g füstölt tofu

szójaszósz

citromhéj/citromlé

olívaolaj

bors

lilahagyma

A zöldbabot jó bő vízben feltettem főni. Ételízesítőt és sót tettem hozzá. A hagymát az olajon megpároltam, hozzátettem a lisztet és pirítottam egy darabig. Amikor már barnult, lehúztam a tűzről és rászórtam a pirospaprikát. A megfőtt zöldbab levéből kisebb adagokat mertem a rántáshoz, amikor simára ki tudtam keverni, akkor az egészet hozzáöntöttem a zöldbabhoz. Ezután visszatettem forrni.

Közben a tofut szeletekre vágtam és bepácoltam a szójaszósz, citromlé, citromhéj, olívaolaj és apróra vágott hagyma keverékébe. Mielőtt a főzelék elkészült volna, akkor a tofut teflon serpenyőben megsütöttem.

Lehet, hogy kicsit fura együtt a magyaros zöldbabfőzelék és a távol-keleti ízesítésű sült tofu, de nekem nem volt bajom vele. :)

Délután kicsit sumákoltam és már megint Korpovit kekszet ettem lekvárral. Mindegy, ilyen napok is kellenek.

A vacsorát viszont nagyon vártam, mert egy olyan saláta volt, ami nagyon ízlett. A receptet szintén a dietetikusnak köszönhetem. Eredetileg valószínűleg sima hússal készült volna, viszont én nem eszek olyat, ezért jött a hal, mint helyettesítő. Az Aldiban kapni nagyon finom füstölt pisztrángfilét, az valami fantasztikusan megy ízben hozzá. Az egész saláta ízvilága nagyon jó, van benne alma, savanyú uborka, füstölt hal, főtt krumpli, saláta, hát lehet ezek után rossz??? :)

Orosz hússaláta

Hozzávalók 1 személyre:

125 g füstölt halfilé (nálam pisztrángfilé)

75 g főtt burgonya

75 g savanyú uborka

50 g alma

50 g light majonéz (nálam tojásmentes változat)

őrölt bors, tárkonylevél

1 zacskó saláta keverék

1 tk mustár

A salátát egy tálba öntöttem. A főtt burgonyát, az almát, az uborkát csíkokra vágtam és a salátához tettem. A halat apróbb darabokban a salátára tördeltem. A majonézt, a mustárt, a tárkonylevelet és a borsot összekevertem egy tálkában, és rátettem a salátakeverékre. Óvatosan összeforgattam, hogy azért annyira ne törjenek össze a hozzávalók. Szerintem nagyon finom.

Orosz füstölt hal saláta

A szombati napra még nem tettem ki motivációs képet. Egyébként a lakást elkezdtem teleaggatni mindenféle motivációs képpel végre. A konyha és a hűtő már egész jól néz ki. :)

Nos, akkor a szombati segítő bölcsesség:

Mire jók a motivációs képek...

Tegnap egy kisebbfajta győzelmet arattam saját magam felett. Munka után még elmentem valahová, aztán jóval később hazafelé jövet a villamoson megszólalt az a belső hang, nevezzük Bűnrecsábító Évának: "Hmmm, enni kéne valamit, valami finomat... Szállj le az Aldinál és vegyél valamit... Csak egy kicsit..." és éreztem, hogy hajlok felé. De aztán hirtelen felébredt Állhatatos Éva és eszembe juttatta a tegnap talált és kinyomtatott motivációs  szövegeket, ezek után rövid csatában átmenetileg kiütötte  Bűnrecsábító Évát. Úgyhogy nem mentem be az Aldiba, hogy valami finomságot vegyek. Ez már egy kisebbfajta győzelem. Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem... :)

Úgyhogy eldöntöttem, hogy minden napra nézek valami motivációs kis képecskét. Ártani nem árthat. :)

A mai legyen mondjuk ez. Kitettem a konyhaszekrényre is. Bár tervezem, hogy a hűtőt is beborítom motivációs képekkel. 

Amúgy tegnap este vacsorára a zabkása deluxe győzött. Utána azért még lecsúszott egy-két lekváros korpovit keksz és néhány szem mandula, de összességében nem történt nagy bűnözés. Ennek eredményeképpen ma picit megint lejjebb ment a mérleg mutatója. A reggeli mérlegelésen 71,3 kg voltam. Igen, tudom, hogy egészségtelen minden nap mérni magunkat, csak hetente egyszer szabadna, de én szeretem tudni, hogy haladok-e egyáltalán, és ha igen, akkor a jó irányba megyek-e. Bár azért el tudok keseredni egy-egy olyan eredményen...

Tegnap este végre volt erőm félig megcsinálni a mára tervezett menüt. Zöldségleves és rizses lencse lett volna, azonban a zöldséglevesre elfogyott az energia. Viszont a másik elkészült.

Tehát a mai menü:

Reggeli: 60 g szénhidrátcsökkentett kenyér, tonhalpástétom

Tonhalpástétom

Hozzávalók:

1 kis doboz (60 g-os) tonhalkonzerv

kapribogyó

1 ek joghurt (nálam szójajoghurt volt most terítéken)

1 tk majonéz (tojás nélkülit használok, az Aldiban kapható, szerintem egész jó)

bors
snidling

Elkészítés:

A tonhalról leöntöttem a folyadékot, és egy tálkába tettem. A kapribogyót apróbbra vágtam és hozzátettem a tonhalhoz. Rálöttyintettem a majonézt, a joghurtot, megszórtam egy kis frissen őrölt borssal, aztán összekevertem az egészet. Amikor van otthon, akkor szeretek használni még apróra vágott snidlinget is, de az utóbbi időben nem voltam valami jó kertész. 

Tonhalpástétom

Tízórai: 1 db alma

Ebéd: Indiai fűszerezésű lencsés rizs

Hozzávalók 1 személyre:

1/4 lilahagyma (gondolom vörössel is tök jó, de én a lilahagymát jobban szeretem)

50 g lencse (nem vörös lencsét használtam, bár szerintem a következő alkalommal azzal fogom kipróbálni, sima barna lencse volt itthon)

1/4 bögre barna rizs

1/4 paradicsom

1 tk mustár

1 ek olívaolaj

só, bors, ételízesítő (én szárított zöldségeket használtam)

chilipor, római kömény, kurkuma, őrölt koriander koriander, szerecsendió, őrölt szegfűszeg ízlés szerint (curryport is szerettem volna beletenni, de sajnos nem volt most itthon)

És még egy kis fokhagymát is elbírt volna, de azt meg elfelejtettem

A barnarizst többszörös mennyiségű sós, ételízesítős és a fent felsorolt fűszeres vízben feltettem főni. 

A lilahagymát szeletekre vágtam és az olívaolajon megsütöttem. Aztán kiszedtem egy tányérra és a visszamaradt olajon átsütöttem egy kicsit az előző nap beáztatott és most lecsöpögtetett lencsét. Kb egy perc után rászórtam a fűszereket a lencsére (mindegyikből használtam megint), majd sót is, aztán felöntöttem egy kevés vízzel és hagytam, hogy kis lángon megpuhuljon. Nem tudom, mondjuk ki hogy van vele, de én rettentően szeretem a római köményt. Még holland éveim alatt ismerkedtem meg a shoarmával, aminek ugye alap alkotóeleme, azóta is tart ez a szerelem.

Még mielőtt a lencse elkészült volna, kockára vágtam a paradicsomot és hozzátettem.

Amikor a rizs megpuhult, leöntöttem róla a visszamaradt vizet, és a még meleg rizst hozzákevertem a már megpuhult lencséhez. Belekevertem a már megsütött hagymát is. És voilá...

Indiai fűszerezésű lencsés rizs

Uzsonna: 1 db narancs lesz

Vacsorára még nem döntöttem el, talán valami saláta lesz porondon most. Meglátjuk holnapra. :)

Ischler... No ischler...

A mai nap reggelén 79.1 kg voltam. Annak ellenére, hogy tegnap este (hősiesen bevallva) bevágtam egy pizzát. Még jó, hogy ezzel együtt még mindig a normál kalóriaérték közelébe esett a napi bevitelem, így nem feljebb mentem, hanem stagnáltam. A dolog jó oldala az volt, hogy nem sikerült "teljesen" félrelépnem. Mostanában a gyengém az ischler/isler, nem tudok neki ellenállni. A boltban álldogáltam a süteményespult előtt, azt nézegettem, hogy melyiket vegyem meg. Mind be volt csomagolva, némelyikben kevesebb, némelyik csomagban több. Aztán észrevettem, hogy mindegyik becsomagolt ischleren ott van egy-két ujjlenyomat, de olyan tiszta, hogy azt le lehetne futtatni a bűnügyi nyilvántartásban. :) Na, ez a legjobb módszer arra, hogy az ember lánya kedvét elvegye a "sütibűnözéstől". :) Ehelyett lekváros Korpovit kekszet ettem desszert gyanánt. :) Ez is bűnözés, de legalább megúsztam kevesebb kalóriával. 

Viszont estére már nem volt annyira kedvem valami nagyot összedobni, és bár pikáns rizses lencsével készültem, mégis inkább a tegnapi menü lett belőle.

Szóval a mai menü:

Reggeli: kb 60 g szénhidrátmentes kenyér, 14 g szójamargarin, 1 kápiapaprika

Tízórai: 1 alma+5 db korpovit keksz

Ebéd: 1 (boltban vásárolt) rántott halfilé és 300 g mexikói zöldségkeverék, ismételten sütőzacskóban sütve, 1 evőkanál olajjal és egy kevés sóval

Uzsonna: 1 narancs

Vacsora még nincs eldöntve, most megint nagyon hajlok zabkása felé, vagy pedig valamilyen salátát kellene.

Ma nyomtattam ki motivációs kis képeket,  igyekszem őket mindenfelé szanaszét tenni a lakásban, remélve, hogy segítenek átlendíteni egy-egy holtponton.

A mai kedvenc :) 

És ennek a továbbgondolt változata, amin magyarán szétröhögtem magam: :)

Ne ítélj elsőre... Zabkása deluxe

Örömmel töltött el, hogy a tegnapi napot mindenféle "félrelépés" nélkül sikerült túlélnem. Már ilyen apró dolgoknak is örülni kell. Mondjuk ehhez kellett az, hogy munka után gyorsan elmentem otthonról 1-2 órácskára, és legalább addig sem estem kísértésbe. Visszafelé még be akartam menni az Aldiba, hogy vegyek Korpovit kekszet, de úgy gondoltam, jobb, ha nem hozom magam kísértésbe. Úgyhogy a mára tervezett tízóraiból kimarad a keksz. De a cél érdekében... Ennek köszönhetően visszaálltam a "stabil" 71,9 kg-ra reggelre. Igen, amint mondtam, erre se vagyok büszke, de dolgozom rajta. :)

Munka után hazafelé menet futásra csábító szép idő volt, de sajnos ezt el kellett napolnom. Tegnap reggelre terveztem be egy futást, magamtól fel is ébredtem 5,24-kor, de aztán eszembe jutott, hogy a hétfői lomtalanításból visszamaradva még mindig fura egyének járkálnak az utcán, ezért nem mertem bevállalni, pedig az idő szép volt. Na mindegy, fő a biztonság. Ma reggel viszont nem tudtam rávenni magam, hogy felkeljek kocogni, viszont délutánra jó lenne beidőzíteni egy kis mozgást.

Hiába próbálom az eddig megtörtént dolgokat magam mögött hagyni, azért néha eszembe jut, hogy ha az utóbbi pár hétben nem csúsztam volna meg, akkor hol tartanék már most. Ilyenkor kicsit mérges vagyok magamra, elvégre annyi lemondás van a hátam mögött, hogy igazán be kellett volna fejeznem, amit novemberben elkezdtem. Ha csak eljátszadozok a számokkal, már kb 16 kilóval kevesebbet kellene nyomnom, ami kb 64 kg-ot jelent. Uh, milyen szépen hangzik. És ilyenkor jól meg tudnám legyinteni a fejemet, hogy ejnye-bejnye, miért is hagytad abba?? Na, de mindegy, ezen túl kell lépnem, és inkább tanulnom kell belőle. :)

Milyen étrendet terveztem mára?

Nos, a reggeli az egyik nagy kedvencem. Régebben nem igazán ettem zabkását, nem tudom, miért. Aztán a dietetikus írt az étrendembe, és totálisan megváltoztatta a hozzáállásomat. Azóta tudnék reggelire, desszertként, vacsorára is zabkását enni. De nemcsak sima zabkását, hanem Zabkása Deluxe-ot. :) Igazából ez egy név, amit én adtam neki. Az a szép benne, hogy bármit lehet hozzáadni és akkor máris deluxe lesz. :)

Hogy is néz ki nálam ez a deluxe változat?

Zabkása Deluxe

Hozzávalók 1 személyre:

30 g zabpehely

200 ml tej (próbálom kikerülni a rendes tejet és tejtermékeket, ahol lehet, így itt pl zabtejet használtam, de bármilyen növényi tejjel lehet játszani)

100 ml víz

csipet só, édesítőszer ízlés szerint

késhegynyi fahéj

3 db aszalt szilva
3 db fél dió

100 g fagyasztott eper 

Elkészítés:

A tejet feltettem egy lábasban melegedni, beletettem egy csipet sót, édesítőszert, a késhegynyi fahéjat. Beleöntöttem a zabpelyhet. Közben az aszalt szilvát csíkokra vágtam és hozzátettem a keverékhez. A diót apróbb darabokra vágtam és szintén hozzáadtam a zabkásához. Mikor elkezdett forrni, akkor hozzáöntöttem a vizet is. A lángot kissé visszavéve, gyakori kevergetés mellett főzögettem.

Mialatt a zabkása főtt, a fagyasztott epret vékony szeletekre vágtam. Nem olvasztottam ki, mert így is nagyszerűen lehet vele dolgozni. Ezt letettem a tálka aljára. Amennyiben az eper nagyon savanyú lenne, szoktam rátenni egy kevés édesítőszert. Néha ki lehet nagyon finom epret fogni, amihez semmi más nem kell. Azért nem friss epret használtam, mert egyszerre úgysem tudnék annyit enni belőle, hogy ne romoljon meg a maradék. Eper helyett készítettem már darabokra vágott narancs, alma, fagyasztott málna keverékkel is. Minden variációban nagyon finom.

Mikor a zabkása megfőtt (itt kicsit bajban vagyok, mert soha nem mértem le, hogy hány percig főzöm, csak úgy találomra), akkor ráöntöttem a szeletelt fagyasztott eperre. A melegtől az eper felolvadt és még levet is eresztett, mintha eperöntettel készülne a zabkásánk. A hideg epertől a zabkása pedig elég hamar kihűl, úgyhogy nem kell várni sokat a fogyasztásával. :) Nagyon finom! :)

Bár látványnak nem éppen a legszebb, de az íze...

Tízóraira ma 1 db almát hoztam, ehhez jött volna 5 db Korpovit keksz, de mivel végül nem vettem, így kimarad. (Amúgy is, ha van otthon Korpovit, akkor nagyon könnyen elcsábulok egy kis diétás lekváros Korpovit kekszes rohamra...)

Az ebédem ma 1 db rántott hal lesz 250 g fagyasztott zöldségkeverékkel. A hal előre panírozott volt, szánom-bánom, de nem volt erőm házilag megcsinálni most. Sütőben sütöttem, hogy ne kelljen olajat használnom hozzá. A fagyasztott zöldségkeverékkel nem problémáztam sokat. Sima mexikói  zöldségkeverék volt (amiben van zöldbab, kalifornia paprika, borsó, kukorica és répa). A csavar csak annyi benne, hogy az utóbbi időben megszállottan mindent sütnivalót sütőzacskóban csinálok. Hihetetlen ízeket lehet elérni vele. Legutóbb zöldborsót pároltam így, és alig tudtam abbahagyni az evését. :)

Tehát a zöldségkeveréket szimplán kimértem a sütőzacskóba, tettem rá egy kis sót, egy kiskanál olívaolajat, és ennyi. Vizet nem teszek, mivel eleve fagyasztott a zöldség. A zacskó egyik sarkát levágtam, aztán mehetett is a sütőbe. Pár perc alatt nagyon finomra sül.

Tehát ez lesz a mai ebédem.

Uzsonnára ma 2 narancs kerül az asztalra minden cifrázás nélkül.

A vacsorát még nem döntöttem el, de még hezitálok a zabkása, zöldségkrém és a saláta között. Ez még majd eldől estig. :)

Új kezdet vagy folytatás??

Uh, eltelt jó sok idő, mióta utoljára írtam valamit. Azóta jöttek és mentek a kilók, több-kevesebb sikerrel. Rengeteg minden történt az elmúlt időszakban, veszteségek, örömök,  költözés, új munka, stb.

Mi nem történt? Nos, még mindig nem sikerült megszabadulnom véglegesen a kilóimtól. Viszont tavaly novemberben végre hatalmas elhatározásra jutottam. Rájöttem, hogy segítség nélkül elég nehezen fog menni, ezért kerestem egy dietetikust. Találtam egy nagyon jót, aki hetente küldte nekem az étrendet. Hatalmas lelkesedéssel vágtam bele, és komolyan úgy éreztem, hogy ilyen könnyen még soha nem sikerült kilókat leadnom. Lassan ment, hetente 0,5-1 kg, néha kicsit több. De mindig a fejemben volt, amit a dietetikus mondott, hogy lassan menjenek le a kilók, mert a gyors fogyás nem jó. Úgyhogy próbáltam nem elkeseredni, amikor esetleg kevesebb ment le, és a szemem rajta tartottam a nagy CÉLon. Annyira sikerült betartani, hogy még Karácsonykor se ettem semmi olyat, amit nem szabadott volna. Pedig volt kísértés, de erős voltam. Az első igazi "félrelépés" szilveszterkor volt, de belefért.

A kitartásnak köszönhetően 81,9 kg-ról lementem egészen 69,2 kg-ig. Talán 10 éve voltam utoljára 70 kg alatt. El se tudom mondani, mit éreztem abban a pillanatban, amikor a mérlegen megláttam a 6-ossal kezdődő számot.

A lenti kép mutatja, hogy meddig sikerült jutnom. :)

Aztán megint valami félrement, és az utóbbi pár hétben nem sikerült úgy fókuszálnom, hogy tovább tudjak menni. Persze ez várható volt. Valahogy mindig fel szoktam adni félúton. Most "sikerült" visszakapaszkodnom megint, ma reggel 72,9 kg voltam, bár ez szerintem elég extrém. Az utóbbi pár napban 71,9-et mutatott a mérleg. Nos, erre sem vagyok büszke.

Arra gondoltam, hogy most megint elindulok, illetve folytatom, amit elkezdtem. Elég sok mindenről lemondtam az elmúlt pár hónapban, épp ezért nem szabadna most feladnom. Meg kell találnom a fókuszt újra, hogy végre megszabaduljak attól, ami egész életemben zavart. Nagyon régen voltam már ilyen közel a célomhoz, ezért tovább kell mennem.

Amúgy észrevettem, hogy sokkal magabiztosabb vagyok, mióta ennyi kiló lement. Nagyon sok ruhát kifogytam az elmúlt hónapban, egyáltalán nem bántam. Akkor nevettem igazán, mikor kifogytam a "mércenadrágjaimat" is. :) Igen, azok a nadrágok, amiket az ember lánya titokban fel-felpróbálgat, és elálmodozik, hogy bár ez már jó lenne. Hihetetlenül élvezem, hogy bemehetek egy boltba úgy, hogy nem sírva jövök ki, és úgy, hogy találok olyat, ami jó rám. :) Fantasztikus érzés! :)

A diéta mellett nem sokat mozogtam sajnos, viszont tavaly elkezdtem kocogni. Azóta időről időre megint nekiállok. Most szeretném megint rendszeressé tenni. Valahogy azt kell megtanulnom, hogy mozgás nélkül minden vissza fog jönni, minden egyes kiló, aminek a leadásáért megszenvedtem. Ezért kell a mozgásnak beépülnie a mindennapjaimba.

Tehát ami eddig történt, azt magam mögé teszem, "...ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé..."

Nézzük a mai napi étrendet.

Reggelire ma 3 mini szelet szénhidrátcsökkentett kenyeret csináltam piritósként (ez a Fitt&well szénhidrátcsökkentett kenyér, ezt szoktam venni az utóbbi időben), ahhoz egy kevés szójamargarint és majdnem egy egész kápiapaprikát ettem.

Tízóraira három darab kiwit. Végre sikerült édeseket kifogni, a múltkor kénytelen voltam édesítőszerrel megszórni, annyira savanyúak voltak. :)

Az ebéd gyümölcsleves lesz és vega rizses hús. Igyekszem ezentúl recepteket is írni majd, valamint képeket feltenni.

Az uzsonna ma 1 db alma, 5 db Korpovit keksszel. 

Vacsorára még nem tudom, mit terveztem, de azt hiszem, egy doboz füstölt sprotnit fogok enni, piritóssal és csemege uborkával. :)