Lecsó vegán módra

 Azt hiszem, lecsót készíteni az egyik legegyszerűbb, és leghálásabb feladat. Nagyon szeretem, gyorsan megvan és finom.

Egyszer belefutottam egy cikkbe, ahol azt taglalták, hogy vajon kell-e a lecsóba fűszerpaprika. A mi családunkban mindig fűszerpaprikával készült, sokáig nem is sejtettem, hogy ezt lehet másképp is. :) Itt elolvasható, ha valakit érdekel.

Szóval én a fűszerpaprikás párton vagyok. Amúgy a legalapabb lecsót szoktam elkészíteni, lilahagyma, paprika, paradicsom, olaj, fűszerpaprika, só. Időnként, amikor rámüzentek, tettem hozzá cukkinit, de ez ritkább szokott lenni.

A paprikánál kicsit kilógok a sorból, ugyanis még külföldön élve nem jutottam hozzá másmilyenhez, mint ilyen vastag húsú kalifornia paprikához. Úgy rászoktam, hogy ha tehetem, jó vastag húsú kápia paprikából készítem el a lecsót. De persze, mikor nyáron a kertben már megterem a sima paprika, akkor azt használtam hozzá. :)

Ugye normál esetben a lecsóba szoktak füstölt kolbászt, főzőkolbászt, vagy akár virslit tenni. Nos, esetemben mindegyik ki van zárva, így egyéb opciókat kellett keresnem. Amit leggyakrabban használtam, az a sült tofu volt, szójaszósszal, folyékony füsttel és szezámolajjal marinálva.

Nemrég próbáltam ki először a tofu virslit. Illatra és kinézetre teljesen olyan, mint az igazi tofu. A Zuram szerint azért, mert az igazi virsli is kb szójából készül. :)

Akkor tehát így szól a lecsó "évásítva":

Hozzávalók (1 személyre, mert diétába építettem be, egyébként nagyobb adagot készítettem volna, hasonló adagokban):

127 g kápia paprika

89 g paradicsom

42 g lilahagyma

50 g Lunter füstölt tofu virsli

13 g olívaolaj

fűszerpaprika 

szárított zöldségpor (természetes, mindenféle adalék nélkül)

só

víz

Köretnek: 40 g Basmati rizs

A hagymát karikára vágtam, és olívaolajon elkezdtem sütni. Mi úgy szoktuk, hogy megszórom egy kis sóval, alacsony lángra veszem és fedőt teszek rá. Így szépen megpuhul, anélkül, hogy megsülne igazán.

Közben a paradicsomot kockára vágtam, a paprikát pedig elszeleteltem, úgy szoktam, ahogy épp jól esik, néha karikára, néha pedig közepes kockákra.

Mikor a hagyma megpuhult, a tűzről levéve rászórtam a fűszerpaprikát, jól elkevertem, majd visszatéve hozzáöntöttem a paprikát és a paradicsomot.

Kevés vízzel felöntöttem, nem szeretem sokkal, mert akkor olyan túl leveses lesz. Inkább többször utánatöltök, de legyen jó sűrű szaftja.

Megsóztam, tettem rá egy kevés szárított zöldségport (vegeta helyett).

Aztán fedő alatt addig főztem, míg a paprika még épp roppanós, de már finoman puha.

Mielőtt elkészült volna, beletettem a karikára vágott tofu virslit, hogy át tudjon főni.

A lecsó a legfinomabb szerintem tarhonyával, de mivel nehéz tojásmentes tarhonyát találni, plusz követem a 160 g-os diétát is, így Basmati rizst főztem hozzá.

Lecsó vegán módra

Mindenmentes amerikai palacsinta

 Az utóbbi időben elég sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan váltsam ki a reggeli kenyér-pástétom vagy kenyér-tonhalkrém kombómat. Így jött a képbe az amerikai palacsinta. Nem is emlékszem, hogy vajon nem mindenmentes verziót valamikor is csináltam volna. A nehézséget igazán az adta, hogy nem eszek tojást, sima lisztet, tejet, úgyhogy valójában majdnem mindent, ami ehhez a palacsintához kellene.

Viszont hálistennek, mára a vegán ételek (és édességek) elözönlötték az internetet, egy pici angol tudás kell, és utána már a bőség zavarában szenvedhetünk.

A mai recept eredetije itt található. Kicsit átvariáltam néhány hozzávalót, mert vagy nem volt itthon, vagy pedig olyan dolog, amit egyelőre nem ehetek.

Tehát íme a recept "évásítva":

Hozzávalók:

Ebből a mennyiségből nekem 6 db, kb 10 cm-es átmérőjű palacsinta jött ki. Az eredeti receptben a kedvelt amerikai mérték, a cup van megadva, én is ezt használtam, viszont a kalóriaszámlálás miatt grammban is lemértem őket.

136 g (1 cup) barna rizsliszt

1 ek sütőpor

1/4 tk só

2 dl (1 cup) növényi tej (én cukormentes Alpro kókuszitalt használtam)

15 g/2 ek olívaolaj

édesítőszer ízlés szerint (én a Negyedannyi édesítőt használom, ami Eritrit és Sztévia alapú, csak vigyázni kell vele, mert eléggé édesít)

1/2 tk vanília őrlemény (nem volt itthon vanília kivonatom, de valamikor csinálni kellene házilag)

15 g cukormentes étcsoki (én a Torras cm étcsokiját használtam most - és legtöbbször is)

3 g olívaolaj a serpenyő kikenéséhez

Elkészítés:

Rettentő egyszerű. Az egyik edényben összekevertem a lisztet a sütőporral, sóval, édesítőszerrel és a vanília őrleménnyel.

Egy másik edényben kimértem a növényi tejet, hozzáöntöttem az 2 ek olajat és jól összekevertem.

Az étcsokit rusztikus darabokra vágtam, de ezt lehet ízlés és tetszés szerint.

A liszthez hozzákevertem a tejes-olajos keveréket, a recept szerint ne keverjük túl, mert nem tesz jót a masszának. Óvatosan hozzákevertem az étcsoki darabokat.

Ezután egy 5 percet pihentettem, és az alatt előkészítettem a palacsintasütőt. Nekem egy teflon serpenyőm van, ami nem igényel túl sok olajozást. Viszont azt tapasztaltam, hogy a nem tojásos palacsinták, hajlamosak szétszakadni, így inkább használtam olajat.

Mikor a serpenyő átforrósodott, kevés olívaolajjal kiolajoztam. Az egy-egy adag palacsinta kiméréséhez az 1/4-es cup-pot használtam, ami kb szerintem olyan 25 ml-nek felel meg. De ez tényleg tetszés szerinti adagot lehet készíteni. Én azért így csináltam, mert egyrészt ezzel írta az eredeti recept, másrészt pedig így nagyjából hasnonló méretű palacsintákat kaptam, ami a kalóriaszámláláshoz hasznos dolog.

A masszát kb. 10 cm átmérőjűre simítottam el egy lapátka segítségével. Így kb 0.5 cm-es vastagságú lapocskát kaptam. Amikor már a széle elkezdett mattosodni, akkor megfordítottam óvatosan, és a másik felét is megsütöttem.

Ahogy már írtam, 6 db palacsinta jött ki a megadott alapanyagokból.

Én simán csak por édesítőszerrel szórtam meg, de ha ennék gyümölcsöt reggelire, akkor biztosan azt tettem volna rá, vagy pedig juharszirupot. De a 160 g-mos szénhidrátdiéta szabályai szerint a gyümölcsöt reggelire nem lehet, valamint a juharszirup sajnos tiltólistás, így ezek nélkül kellett megennem.

A recept szerint a maradékot le lehet fagyasztani, vagy pedig hűtőben eltartható még néhány napig. Két darabot ettem meg, ez nagyjából fedezte a reggeli CH-t, a többit pedig betettem a fagyasztóba. Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz, amikor előveszem. Szerintem majd anno bele fogom dobni a piritóssütőbe, el tudom képzelni, hogy ad neki egy extra ízt.

Mit változtatnék utólag:

• Több édesítőszert tennék a tésztájába, mint amennyit most beletettem, ezt majd kitapasztalom.
• A serpenyőben vékonyabbra nyújtanám ki a masszát, kicsit így fojtós lett, szerintem akkor jobban átsülne (ettől még finom volt).
• A nagy, 10 cm-es átmérő helyett inkább több kicsit csinálnék, akkor olyan illúzióm lehetne, hogy hú, de sokat ettem belőle.
• Jobban hagynám megpirulni.

Összességében viszont finom volt. 

Mindenmentes amerikai palacsinta

Spenótos és lilahagymás rizs fenyőmaggal

 Ezt a receptet néhány éve találtam, de már nem emlékszem pontosan, hogy könyvben vagy neten. Nem kell sok előkészület, nem bonyolult és finom köret.

A receptben szereplő mennyiségek diétás adagnak felelnek meg, de egyébként ennek a többszörösét szoktam készíteni.

Hozzávalók 1 személyre:

31 g basmati rizs

8 g olívaolaj

10 g fenyőmag

64 g lilahagyma

72 g fagyasztott spenót levél (ha van, jobb frissből)

1 gerezd fokhagyma

Őrölt szerecsendió

só, bors

A rizst egy pohárba kimérjük, aztán az olaj harmadán átforgatjuk, addig kevergetjük, míg elkezdenek a szemek fehéredni. Ekkor felöntjük másfélszeres vízzel, sózzuk, aztán fedőt rátéve takarék lángon főzzük, és nem kevergetjük. Java végén elfőtte a levét, de még nem jó, akkor kevés vizet még töltünk hozzá.

Közben a fenyőmagot száraz teflon serpenyőben, kis tűzön megpirítjuk. Majd félretesszük egy csészével.

Amíg pirul a fenyőmag, megpucoljuk a hagymát, félbe vágjuk és felkarikázzuk. A serpenyőben a maradék olajat felmelegítjük, a hagymát puhulásig, lassú tűzön sütjük. Ne piruljon le nagyon, mert attól megkeseredik.

A spenótot kiolvasztjuk, és jól kinyomkodjuk belőle a vizet. Friss spenót esetén ez nem szükséges. A lilahagymára borítjuk, és tovább sütjük együtt.

Egy gerezd fokhagymát megpucolunk, és rányomjuk a spenótos-hagymás keverékre. Sózzuk, borsozzuk, és kevés szerecsendióval megszórjuk.

Néhány percig még kevergetjük, aztán hozzáöntjük a fenyőmagot. A legvégén beleöntjük a megfőtt rizst is, és jól elkeverjük. Ezután már tálalásra kész. Én grillezett lazacot és grillezett paradicsomot ettem hozzá. De bármi máshoz használható köretként.

Csicseriborsó palacsinta sült zöldségekkel

Ma a Zuramnak vacsorára palacsintát sütöttem. Mivel nem eszek tojást, tejet és fehér lisztet, így nem estem kísértésbe, viszont megkívántam tőle. Mindenképp valami sósat szerettem volna, nem édeset.

Aztán edzés közben jött az ötlet: sült zöldség csicseriborsó palacsintában. Valójában inkább tortilla lapnak tűnik, de én palacsintát akartam enni, így palacsinta. ☺

Nagyon finom lett!

Hozzávalók 1 db palacsintához:

25 g csicseriborsó liszt

víz

10 g olívaolaj

15 g édesburgonya

10 g lilahagyma

11 g zellergumó

49 g brokkoli

33 g sárgarépa

só

A csicseriborsó lisztet összekevertem annyi vízzel, hogy viszonylag folyós masszát kapjak. A palacsintatésztánál hígabb volt egy kicsit. Tettem hozzá sót, és egy kevés olívaolajat. Egy palacsintasütőt kicsit kikentem olajjal, majd beleöntöttem a masszát, igyekezve, hogy mindenhova jusson, mint a palacsinta. Viszonylag kisebb lángon hagytam sülni. Tovább kell, mint a rendes palacsintát. Amikor már sültnek gondoltam, óvatosan, kézzel-lábbal megfordítottam. Ügyesnek kell lenni, mert szakadósabb, mint a rendes palacsinta. A másik felét is megsütöttem.

Közben a zöldségeket meghámoztam, és apróra vágtam. Egy teflon serpenyőben felmelegítettem a maradék olajat, és megsütöttem benne a zöldséget. Egy kis sóval ízesítettem, és figyeltem, hogy ne égjen le, inkább itt-ott piruljon.

Amikor elkészült, a palacsinta közepére halmoztam, hosszában elosztva. Majd feltekertem a tésztát. 

Egy gyors zöldsalátával tálaltam.

Lilahagymás kelbimbó sült tofuval

 Ez az étel az egyik kedvencem. Hamar elkészül, nem kell hozzá sok alapanyag, és különösebb bonyolultság sincs benne.

A legjobb, amikor friss kelbimbóból tudjuk készíteni, de jobb híján a fagyasztott is megteszi.

Igazán színes étel, van benne lila, zöld több árnyalata, bézs a szezámmagról, és a paprika pirossága egy vidám színkavalkádot ad ki.

Hozzávalók 1 személyre:

119 g Tofu

194 g Fagyasztott vagy friss kelbimbó

80 g Lilahagyma

7 g Szezámmag

8 g Olívaolaj

13 g Tamari szója szósz

Folyékony füst

6 g Szezámolaj

Só, bors

Füstölt pirospaprika

A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítom.

Közben a kelbimbót felszeletelem, ha fagyasztott volt, akkor egy kicsit kiolvasztom, úgy könnyebb felvágni.

A tofut csíkokra vágom, majd ráöntöm a szója szószt, szezámolajat és ráfújok egy kis folyékony füstöt. Jól összekeverem, és hagyom állni.

A hagymát felkarikázom.

A megpirult szezámmagot egy tálkába öntöm, és félreteszem későbbre. Az olívaolajat a serpenyőben felmelegítem, beleteszem a kelbimbót. Amikor már szépen pirul, akkor hozzá teszem a hagymát, és együtt sütöm őket tovább.

Ha megpuhultak, akkor kiteszem egy tányérra. A serpenyőbe öntöm a tofut, levével együtt, és néhányszor megkeverve barnára sütöm.

Mikor szép sült, barna réteg képződik rajta, akkor újra hozzáöntöm ismét a sült kelbimbó-lilahagyma kombót és jól összekeverem. Aztán rászórom a szezámmagot, majd a végén megszórom füstölt paprikával.

Szerintem a rizs passzol hozzá köretként, jelen esetben barna rizst készítettem. 

Majonézes tonhalkrém kapribogyóval

Mostanában elég sokat agyalok azon, hogy mit egyek reggelire, ami beleillik a szénhidrát- és kalóriacsökkentett diétába. Mivel a felvágottak eleve ki vannak zárva, a vega májkrém meg egy idő után unalmas lesz, így jött a képbe ez a tonhalkrém.

Arra már nem is emlékszem, hogy az eredetijét hol olvastam, azt tudom, hogy a neten futottam évekkel ezelőtt bele. Azóta már szerintem változtattam rajta, évásítottam. Ha minden igaz, az eredeti recept talán vajat használt. Mivel nálam az ki van zárva, helyette bejött a margarin, ami bár tudom, hogy nem a legjobb választás, de amíg nincs más, kénytelen vagyok ezt enni.

Néha változtatom az összetevőket, van, hogy fekete olajbogyót teszek bele felaprítva, van, hol kifelejtem belőle a csemege paprikakrémet, ahogy épp esik. Most a legutóbb elkészített recepet írom. Ebben a mennyiségek csak jelzésként vannak, egyébként mindenki úgy ízesíti, ahogy jobban esik. 

A házi paprikakrém itthon készített paprika ledarálva, sóval eltéve. Ebben nincs más hozzávaló.

Tehát a tonhalkrém hozzávalók (de amúgy ízlés szerint):

1 kis konzerv tonhal, olaj leöntve (én általában vagy Rio Mare-t vagy pedig Twist-et használok)

9 g kapribogyó

11 g vegán majonéz

19 g tejmentes margarin

19 g szezámolaj

5 g házi csemege paprikakrém

Elkészítése nagyon egyszerű.

Ahogy már írtam a tonhalról leöntöm az olajat, és jól lecsöpögtetem. Egy kis tálban összetöröm villával.

A kapribogyót éles késsel felaprítom, vigyázva, hogy az ujjam egy darabja ne kerüljön szintén bele, mert akkor az már kicsit más témájú krém lenne. Ezt hozzáöntöm a tonhalhoz.

Hozzámérem a majonézt, a margarint, és meglocsolom egy kicsi szezámolajjal.

Jól összekeverem, hogy viszonylag homogén massza legyen belőle. Persze a tonhal és a kapribogyó nem fog szétmenni, de a többi hozzávaló jól elkeveredik.

Legvégül belekeverem a csemege paprikakrémet is.

A recept tényleg ízlés szerint variálható, akár szezámmagot is lehet beletenni, vagy bármi mást, ami megfelel az ízvilágunknak.

Én ezt szoktam vagy pirítósra, vagy friss kenyérre halmozni, és nagyon rövid idő alatt elfogyasztani (de csak azért, mert finom 😀 ).

Egyébként néha el szoktam felezni és hűtőben tartani, másnap is simán jó még, de én olyankor már nagyon érzem rajta a tonhal halas ízét, és akkor már annyira nem szeretem.

Almaecetes sárgarépa saláta

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor szokás szerint próbáltam diétázni (persze nem túl sok sikerrel), teljesen meg voltam veszve a rántott padlizsánért sárgarépasalátával. Képes voltam minden nap ezt ebédelni, a végén már csömört kaptam tőle. Nem véletlen volt ez a rajongás, egyrészt csak lesétáltam a kertbe és leszedtem a hozzávalót, másrészt meg ez egy pofonegyszerű, de mégis finom saláta.

Egy ideig aztán elfeledkeztem róla, és csak az utóbbi egy-két évben poroltam ismét le.

Tehát a recept a következő:

Szükséges hozzá: 

Sárgarépa

Olívaolaj

Só

Almaecet

Petrezselyemzöld

Végy néhány szál, tetszés szerinti mennyiségű sárgarépát.

Hámozd meg, és reszeld le nagyobb lyukú reszelőn, vagy pedig aprítógépben aprítsd fel, szép apróra (micsoda egy mondat! 🤣).

Egy lábasba önts annyi olívaolajat, hogy az alját összekenje, de nem kell túlzásba vinni, és tedd fel melegedni.

Ha az olaj felmelegedett (vigyázz, ne várd meg, hogy füstöljön!), akkor mehet rá a sárgarépa. Keverj rajta párat, hogy az olaj mindenhová elérjen.

Ha már egy picit serceg, akkor tegyél rá kevés sót, és egy nagyon kevés vizet tölts hozzá, de tényleg csak annyit, hogy kb. a répa feléig érjen. Majd tegyél rá fedőt, és vedd takarék lángra.

Eddig nagyon nehéz a recept.

Most még nehezebb lesz... 🤣 Ha a répa pár perc alatt megpuhult, akkor zárd el a lángot alatta. Ha sok a leve, le is öntheted, vagy rajta hagyhatod, ahogy tetszik. De a legjobb, ha olyan jól méricskéltél, hogy pont elfőtte.

Ha már langyos a répa, akkor vedd az almaecet, és óvatosan addig locsolgasd, míg az ecet almás aromája kiérződik.

Befejezéseként apríts fel egy csokor petrezselyemet, és szórd a répára.

És ennyi! 🥕